Új Wado-Ryu könyv

Hirdetés
Hirdetés
Shotokan-ryu PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Faragóné Tartler Mónika   
2007. augusztus 18. szombat, 15:05

ImageA shotokan megalapítója FUNAKOSHI GICHIN 1868 novemberében született Okinawa régi királyi fõvárosában, Shuriban. Funakoshi köznemesi családból származott. Nagyapja konfuciánus tanító volt, aki korán megtanította neki a kínai klasszikusokat. Funakoshi jó tanítványnak bizonyult, majd õ is tanítói pályára lépett.  Fiatal korában Sokon Matsumurától és Anko Itosutól tanult shuri-te-t. Késõbb a mestereit tanító Matsumara Sokon mellett is gyakorolt, majd a Naha-te alapítója, Higaonna Kanryo is oktatta.

1917-ben Japánba hívták, hogy mutassa be az okinawai karatét, 1922 májusában a Japán Nevelésügyi Minisztérium felkérésére részt vett egy atlétikát népszerûsítõ bemutatón, ekkor már 51 éves volt. A siker osztatlan volt, és mérföldkõ a modern karate történetében. A bemutató után Jigaro Kano, a judo megalapítója marasztalta, ne utazzon vissza, hanem kezdjen Japánban tanítani.  Letelepedve megalapította saját rendszerét karate-do néven. (A shotokan elnevezést az utókor adta stílusának. Ez a név Funakoshi írói nevébõl alakult ki, s ez volt DOJO-jának is a neve.(sho=erdei fenyõ vagy elsõ, to=hullám, kan=iskola)..

Több könyvet is írt, de a legfontosabb az 1939-ben megjelent Karate-do instrukciók.
A második világháború után 1948-ig japánban minden harci mûvészettel kapcsolatos tevékenység tiltva volt. A tilalom feloldása után Funakoshi, bár közeledett a 80. életéve felé, ismét elkezdett tanítani. Sok, késõbb híressé vált karate mester tanult iskolájában.

A versenyszerû küzdelmet ellenezte, mert ezzel szerinte a karate lényege vész el, nem a küzdelem a fontos, inkább "törekedj a jellem tökéletesítésére, légy hûséges, igyekvõ, ismerd el a másikat, õrizkedj az erõszakos cselekményektõl."

Funakoshi az akkori mestereknél nagyobb intelligenciával szavakba tudta foglalni a karate elméletét, és olyan rendszert dolgozott ki, ami mások által is érthetõ és követhetõ. Nem hitt a látványos technikákban, az öv feletti rúgásokban, ezért rendszere ilyeneket nem is tartalmazott. Az Okinawáról hozott formagyakorlatokat leegyszerûsítette, de technikai elemekkel változatosabbá tette. Sokszor a formagyakorlatok nevét is a jellemzõbbre változtatta. Õ maga keményen edzett, testét tölgyfa botokkal ütötte, hogy ellenállóbbá tegye.

Munkássága során végig arra törekedett, hogy mûve az õ szellemében éljen tovább, soha nem akarta a karatét versenysporttá fejleszteni, a gyakorlatokat a jellemfejlesztés eszközének tekintette. A versenyszerû küzdelemmel, szerinte a karate lényege vész el. Nem a küzdelem a fontos, inkább „törekedj a jellem tökéletesítésére, légy hûséges, igyekvõ, ismerd el a másikat, õrizkedj az erõszakos cselekményektõl”. Funakoshi mester a Karate-do szellemi útját hangsúlyozta, élete végéig intette tanítványit a túlságosan kumite szemléletû edzésmódoktól. Õ maga a katákat tartotta a legfontosabbnak, bár rendszerében egyenlõ súllyal szerepelt a kata, a kihon, és a kumite.

 1949-ben híres tanítványával Masatoshi Nakayamával megszervezte a Japán Karate Szövetséget. 1951-ben Funakoshi ellenvéleménye dacára bevezették a szabad küzdelmet, és 1957-ben létrejött az elsõ hivatalos verseny. Ebben az évben halt meg Funakoshi is.

A Shotokan hagyományait legszélesebb körben fõ tanítványa, Nakayama terjesztette tovább. Az igazi karate lényegét mestere szellemében fogalmazta meg: "A sport a versenyzõket gyorsan fejleszti. Keményen gyakorolják a fizikai technikákat, amíg fiatalok és versenyeznek. Az évek múlásával azonban a test hanyatlik, és már nem lehet megfelelõ a versenyhez. A szûk cél felé elérik a csúcsot, majd gyorsan hanyatlani kezdenek. A karate-do célja nem ilyen szûk, mint a gyõzelem. A lépcsõn való felfelé haladáshoz lehetne hasonlítani. Amikor a tudat és a test együtt fejlõdik, akkor a tanítvány egyre feljebb kerül. Még ha a test hanyatlik is, a személyiség tovább fejleszthetõ. Ez a folyamat halálig tart, hiszen senki sem tökéletes."

 

 

  A kakas megfestése

Egy festõ megbízást kapott egyszer egy kakas megfestésére.Egy esztendõ múlva hívatta megbízóját, és pár perc alatt, a szeme elõtt festette meg a bravúrosan a kakast. A képpel elégedett volt a megbízó, azonban az árát nagyon magasnak találta, az úgymond „pár perces munkáért”. Ekkor a festõ kinyitotta a mûterme ajtaját, és bevezette a megbízót: a helyiség zsúfolva volt az egy év alatt festett gyakorlólapokkal. Egy évig csak kakast festett, hogy eleget tehessen a megbízásnak. 

http://www.gichinfunakoshi.com/

 


Támogatja a Joomla!. Designed by: joomla 1.5 templates vps hosting Valid XHTML and CSS.