Új Wado-Ryu könyv

Hirdetés
Hirdetés
A karate kialakulása PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Faragóné Tartler Mónika   
2007. augusztus 18. szombat, 15:03

A harci mûvészetek eredete tulajdonképpen egyidõs az emberiséggel. A létfenntartásért folytatott szüntelen küzdelemben az erõsek fennmaradtak, amíg a gyengék és lehetõséget fel nem ismerõk eltûntek a küzdõtérrõl.

ImageA ránk maradt emlékek alapján kb. i.e. 3000-re tehetjük annak az idejét, amikor a pusztakezes harc ismeretét rendszerezték, és módszeresen oktatni kezdték.
Dél-nyugat India egyik tartományából egy olyan DOJO mûködésérõl maradtak fenn emlékek, amelyben öt állat (medve, tigris, leopárd, kígyó, sárkány?) harci mozgásának utánzásával küzdõgyakorlatokat tanítottak. Ezt a rendszert KALPATTICA-nak nevezték.

A harci mûvészetek legelsõ terjesztõjeként Bodhidharma (Daruma) indiai származású buddhista pátriákat tartják (kb. 480-557), aki 527-ben a dél-kínai Kantonba utazott, hogy a buddhistavallást terjessze. (Bodhidharma apja dél-indiai király, õ pedig vallása 28. pátriárkája volt.) Itt találkozott Wu-Ti császárral, majd az északi Honam tartományba utazott, ahol a Shao-Lin kolostorban oktatni kezdett.

Bodhidharma tanításai szerint a test és a lélek egymástól elválaszthatatlan, így a szerzetesek gyenge fizikai állapota nem tette lehetõvé az aszketikus gyakorlatok elvégzését, melyek a kívánt megvilágosodáshoz vezetnek. A fizikai kondíció javítása érdekében Bodhidarma szigorú, kemény testedzõ gyakorlatok végzésére kötelezte tanítványait, melynek eredményeképpen a szerzetesek képesek voltak a meditációs zen gyakorlatok, megfelelõ elvégzésére.
A Bodhidharma által bevezetett testedzõ gyakorlat az Indiából magával hozott Kalpattica harcmûvészeti rendszer volt, amelybõl késõbb a Chuan-Ssu, és a késõbbi Shaolin-Chuan alakult ki, amelyet a legtöbb kung-fu és karate irányzat õsapjának tartanak.
A Shao-Lin templomok késõbbi lerombolása után az addig titkos, belsõ tanként kezelt harci rendszer kiszabadult a falak közül, s több, teljesen önálló irányzatra tagolódva elterjedt Kínában, Koreában és Okinawán.

ImageAz Észak-Kínai tengeren fekvõ Ryu-Kyu-szigetcsoport legnagyobb szigete Okinawa, partjai mentén évszázadokig banditák és kalózok fosztogatták a halászokat, parasztokat és városlakókat. A sziget, mely ma Japán része, a múltban független ország volt. Lakói azonban akkoriban olyan szegények voltak, hogy nem tudtak fegyvert vásárolni maguknak, így egy sajátos önvédelmi stílust alakítottak ki, amelyet te-nek, azaz „kéznek” nevezetek.
1609-ben a japánok a Shimazu család vezetésével a japánok betörtek és elfoglalták a szigeteket, betiltottak minden fegyverhasználatot. A Kína és Okinawa között évszázadok óta fennálló kereskedelem a japán uralom idején is fennmaradt. Kínai utazásaik során az okinawaiak sokszor voltak szemtanúi különféle kung-fu bemutatóknak és a Kínából érkezõ bevándorlók és buddhista szerzetesek is továbbadták tudományukat a sziget lakóinak. Az okinawaiak kungfu technikákkal egészítették ki saját harcmûvészetüket, a te-t, s így a 18. század kezdetére egy új önvédelmi stílus alakult ki, melyet karaténak neveztek el. A karate a kara, azaz Kína és a már ismert te, azaz kéz szavak összetétele.  Az új hódítók a harcmûvészetek gyakorlását is betiltották. Ennek ellenére titkos társaságok alakultak, melyek csoportosan gyakorolták a kínai kéznek nevezett harci technikákat. A 250 éves megszállás alatt a népi önvédelmi módszerek óriási fejlõdésen mentek keresztül. 1629-ben titkos konferenciát rendeztek a Tang-te és néhány Chuan-fa, Kung-fu mester között, aminek hatására kialakult egy hatékonyabb harci forma, a karate õse, az OKINAWA-TE (okinawai kéz).
http://www.karate.org.yu/articles/karate_develpment.htm
 

http://www.wonderokinawa.jp/023/eng/001/001/index.html

http://www.msisshinryu.com/history/   

Okinawai iskolák  (Naha-te, Shuri-te, Tomari-te)

 

   Naha-te

 

Image}A Naha-te, vagyis a nahai kéz, Okinawa fõvárosáról, Naháról kapta a nevét, alapítójának pedig Higashionna Kanryo-t tartják. Higashionna (vagy Higaonna) sensei 1853. március 10-én született Okinawán. Ifjú korában halászként dolgozott, s szabadidejében Arakaki mestertõl tanult Okinawa-te-t. Apja halála után a kínai Fukken tartományba utazott, s belemerült az ottani harcmûvészetek tanulmányozásába. Kínai tanárai többek között Doruko, Woo Lu-Chin és Ryu Ryu-Ko mesterek voltak. 1881-ben visszatért szülõföldjére, ahol a nyolc Kínában tanult stílus anyagából kialakította a saját koncepcióját, amit Naha-te néven oktatni kezdett. Higashionna sensei neve idõvel legendává vált a szigeteken, amit megszólítása is jelez: Kensei (szent ököl). Sok, késõbb híressé vált karate mester tanult iskolájában. Ilyen volt Chojun Miyagi a GOJU-RYU, és Kenwa Mabuni a SHITO-RYU karate-do iskola megalapítója. Higashionna Kanryo 1915-ben, 63 éves korában halt meg.

   Shuri-te

ImageA shuri-te Naha fõváros városrészérõl kapta a nevét, ahol az egykori Ryukyu szigetek központi kastélya állott, és ahol az elsõ shuri iskola megnyitotta kapuját. Legelsõ fejlesztõjének Tode Sagukawa-t tartják, aki shuriban okinawa-te-t tanult. (Az okinawa-te ebben az idõben titkos iskolaként mûködött. Shuri, naha és tomari mestereinek bujkálniuk kellett a Satsuma szamurájok elõl.) Sagukawa 1724-ben Kínába utazott hogy ott Chuan-fa-t tanuljon, de eltûnt, és hozzá tartozói azt gondolták, hogy meghalt. Sok évvel késõbb, immár érett mesterként tûnt fel Okinawán, ahová magával hozott néhány chuan-fa katát.
A shuri iskola másik két fejlesztõje a század vége felé tûnt fel a porondon. Egyikük Shionja, ugyanúgy, mint Sakukawa, Shuriból utazott el Kínába, ahonnét 1784-ben egy ottani barátjával Kushanku-val, és újabb nyitott kezes chaun-fa technikákkal tért vissza. (Az okinawa-te, illetve tude csak zárt öklû kéztechnikákat alkalmazott. A mûvészet repertoálja egészen a XX.század elejéig folyamatosan bõvült, így belekerültek a kínai nyitott kezes (kaishu) technikák, a taiwani ujjhegyhasználat (nukite), és a thaiföldi rúgások (geri) is.)
A következõ nagy név Sokon Matsumura (1809-1901) volt, a késõbb legendássá vált Anko Itosu (1832-1915) tanára, akitõl a SHOTOKAN létrehozója Gichin Funakoshi, és a SHITO-RYU megalapítója Kenwa Mabuni tanult.

http://www.msisshinryu.com/history/shuri-te/  

  Tomari-te


Tomari, Naha város egyik kerülete, s hajdani iskolája területileg a shuri és a naha iskolák közé volt beékelõdve. Legrégebbi mestereként Kishin Teruya-t és Karyuu Uku senseiket tartják számon. A tomari iskolákból alakultak ki az Okinawán jelenleg négy nagy karate irányzatból kettõ: az uechi-ryu és a matsubayashi-ryu. (A másik kettõ legnépszerûbb okinawai iskola a shorin-ryu (shuri), goju-ryu (naha).Hazánkban jelenleg nincs képviselõje a Tomari iskolának. Katákat ebbõl az irányzatból csak a shito-ryu-ban találhatunk, ott is átalakítva.

http://www.msisshinryu.com/history/tomari-te/      

KARATE-DO

Újkori kialakulású, de tradicionális mozgáskultúrájú japán rendszer. A karate évezredek alatt érte el mai formáját, fejlõdött, alakult a korok és az aktuális igények tükrében. Minden kor saját tudományos szintje szerint vizsgálta, alakította a küzdelem leghatékonyabb módszereit.

Végsõ célja azonban nem mások legyõzése, hanem a test és lélek harmóniájához vezetõ út felkutatása és végigjárása, a pszichikai és fizikai energiák összpontosításával a hatékony önvédelemre felkészítés.

Két szószerinti fordítása közül az egyik : KARA = kínai, mely a kínai eredetre utal, TE = kéz. KARA = üres, fegyvertelen,  TE = kéz (ez utóbbi G. Funakoshi mesternek köszönhetõ, aki annak a véleményének adott hangot, hogy a „Kína” és az „üres” szavak írásjelei igencsak hasonlítanak és az üres kéz jobban kifejezi a fegyver nélküli küzdõstílus lényegét. Ráadásul a karate Japánban kifejlesztett formája nagymértékben különbözik az õsi kínai kung-fu stílusoktól, vallotta Funakoshi, a modern karate nagy úttörõje.).

 


Támogatja a Joomla!. Designed by: joomla 1.5 templates vps hosting Valid XHTML and CSS.