Új Wado-Ryu könyv

Hirdetés
Hirdetés
Manga (képregény) PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Faragóné Tartler Mónika   
2007. augusztus 18. szombat, 15:32

 A manga (漫画) japán elnevezés, amit a japánok disztingvált vizuális stílusában készített képregények megjelölésére használnak. A klasszikus japán ukiyo-e festészet és a nyugati mûvészeti hatások találkozásából fokozatosan jött létre, míg mostani jellege kialakult, s (fõképp Japán határain kívül) a köztudatban összeforrt a japán pop-kultúrával.  

Az elsõ mangára emlékeztetõ mûvészi megoldások igen messzire, a XII. századra vezethetõk vissza. A fametszetek nagyfokú népszerûsödésével aztán a XVIII-XIX. század folyamán kialakult stílus bizonyos szembeötlõ jegyei öröklõdtek tovább, hogy a nagy változások korának Japánjában kialakuljanak az irányadó elvek a képregényekkel kapcsolatban, s elterjedhessenek, mint népszerû árucikk. A manga kifejezés ellenben nem a II. világháború után keletkezett, hanem az Edo kori Japán (az 1800-as évek egy olyan kora Japánban, amikor a fametszetek igazi reneszánszukat élték) egyik nagy ukiyo-e festõmûvészének, Hokusai Katsushikának köszönhetõen került elõször köznapi használatba, az úgynevezett, és széles körben elismert 'Hokusai manga' stílusmegjelölésû alkotások nyomán. A kifejezés jelentése szószerinti fordításban "véletlenszerû képek" vagy "vázlat" de mostanra a szótárakban is csak képregény címszóval van feltüntetve. A szó két kanjiból, avagy kínai eredetû japán írásjegybõl tevõdik össze ilyeténképpen: 漫画, hiragana átírata まん(man)(ga), katakana írásrendszerben pedíg マンガ. Az elsõ írásjegy önálló jelentéssel szövegösszetételben nem bír, összetételben viszont lehet: "nem szándékos"," véletlen","romlott". A második jel rendelkezik önálló olvasattal, amely képet jelent, s egyszerûen "e" a beszélt nyelvben. Érdekességképpen megemlíthetõ, hogy egyik elõdje elnevezésében, az ukiyo-e olvasatában is megfigyelhetõ az "-e" végzõdés, jelentése majdhogynem teljesen egyezik, viszont egy egész másmilyen kanjival írják: (uki)(yo)(e) 

Minthogy a japán írás jobbról balra és fentrõl lefelé halad, a mangákat is ílyen formában rajzolják, ami problémákat okozott, ha nem is a fordításnál, de a kötetté formálásnál és piaci terjesztésnél leginkább, mivel a japán szerzõk közül sokan nem járultak hozzá, hogy a munkáikat a nyugati szemlélet és szokások érdekében módosítsák, s az eredeti irány feletébb szokatlan volt az európai és amerikai olvasóközönségnek. Ettõl függetlenül a más nyelvû változatok többsége ma is ilyen formában jelenik meg.  

Jelenünk Japánjában a legnagyobb példányszámában kiadott írásos média kétségkívül a manga. Méretük és hosszuk igen eltérõ lehet, telefonkönyeket szégyenben hagyó és 200 odalas mellényzseb méretû kiadványok között széles skálán mozoghat. Ez persze nem jelenti azt, hogy mangát kizárólag kötetekbe foglalva, újságárusnál, szaküzletekben vásárolhat a keresgélõ. Jelentéktelen, kicsi és hatalmas presztízsû manga folyóiratok is közölnek arra érdemesnek talált sorozatokat, heti és havi rendszerességgel. A jelenlegi trendek szerint a manga divat kétségkívüli meghatározója és tótumfaktuma a Weekly Shonen Jump, amely az évek során olyan szimbolikus mûvek népszerûsödését segítette elõ, mint a Rurouni Kenshin, Saint Seiya, Hikaru No Go, Naruto, One Piece vagy éppen a Dragon Ball, hogy csak a közismertebbeket említsük. Borzalmasan népszerû iparággá nõtte ki magát a manga, mostanra majdnem lehetetlenné vált a nagy mûgonddal elkészített mangák elválasztása a közönséges szeméttõl, olyan hatalmas a kínálat. 

Ahhoz, hogy valami manga legyen, mégcsak nem is feltétlenül muszáj, hogy története, vagy nagyszemû karakterei legyenek. A japán alaposság ékes példája a számtalan, mûszaki, háztartási, fogyasztási és egyéb cikkeken megjelenõ primitív, funkcionális setsumei(magyarázó) manga, ami néhány kockás képsor segítségével átfogó magyarázatot ad arról, hogyan is kell használni az adott porszívót, mikrohullámú sütõt vagy zacskós rament. Ez is egy használata a képregény-stílusnak, mûvészi ambíciók nélkül, pusztán a praktikusság és az egyértelmûség jegyében. 

 Számtalan olyan jellegzetessége van a japán képregénynek, amely eladdig ismeretlen volt más tájakon, viszont igen gyorsan bekerült a köztudatba. Olyan vázlatosan egyszerû megoldásokról van itt szó, amelyekkel találkozva meglehetõsen gyorsan beazonosítható, hogy az adott mû japán-e, azt imitálja, vagy egyik sem. 

 Teljesség igénye néküli felsorolás (forrásként az angol wikipedia cikkét felhasználva):Cseppecske, vagy cseppek a homloknál és halántéknál zavart, értetlenséget és szkepszist jelképez (ez egyik a legszélesebb körben felismert manga-megoldásoknak).

Hanyattvágódás, vagy átmenetnélküli esés a földre a váratlan ostobaságokra, ironikus eseményekre adott reakció.

A legerõteljesebb érzelemkifejezõ forma a szem. Ez számtalan módon változhat, két felfelé ívelõ félkör (boldogság, öröm), lefelé ívelõ félkör (bánat, szomorúság, csalódottság), két apró pici fekete ponttá sûrûsödés (értetlenség, meglepettség) stb.

 Az egyik orrlyukban lévõ buborékocska azt jelzi, hogy az alany alszik.

A pupilla teljes eltûnése és a szem kifehéredése az önkontoll elvesztését fejezi ki, kivétel ez alól a nagy kikerekedõ fehér szem, több körülvonalazással, ami ijedtséget, döbbent szóhoz nem jutást és pánikot fejez ki, legtöbbször komikus kontextusban (komolyabb hangvételû mangákban, persze képkörnyezettõl függõen hangsúlyosabbak a negatív érzelmek és ritkán kapnak humoros felhangot).

 Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Manga   

http://gportal.hu/portal/manga-vilaga/                                                                      

 


Támogatja a Joomla!. Designed by: joomla 1.5 templates vps hosting Valid XHTML and CSS.